A szerelmen -  mond miért gondolkodom ?

Mert te  nekem adtad azt aki én voltam.

Benned születtem boldogan  újra  holtan.

Mert elvetted azt aki ma már én vagyok,

Kacaghatnak rajam  kicsik és  nagyok.

Visszakérhetném talán múltam és jövőm,

Hogy újra-tervezzem megtépett kikötőm.

Nélküled karjaimban fagyos az ölelés,

S veled együtt ér utol  az öregedés.

Mond miért hagytál el, ha annyira szeretsz?

Miért kellett álmomban arcod eltemesd ?

Miért hagytad mégis, hogy elengedjelek ?

Miért zeng az ég alja a homlokodon ?

Hogy születik újjá a szó a csókodon?

A szerelmen, mond miért gondolkodom?

Szép az élet  szerelmesem

Szép az élet még akkor is ha nehéz.
Haláláról  telefonált a szomszéd.
Mondja, hogy nyolcan évesen kész már

meghalni, csak sokat ne szenvedjem.

Remélem, a cigim nem süt penészt
szerelmes katonás tüdőmre. Rég várt
eszményeim:elhunyt őseim. Engem
nagyon szeret az Isten. Téged is:szép

angyalarcú asszony! Ó, ha tudnál valamit
e slukktól búcsúzú szűz mandarin

éneke után! Neked-szerelmes szavaim:

vajon csupán ennyi lenne az egész?

Értünk vállalt nélküled-remeteség.
Álmokat adjon neked is az ég!