Versben örzőm
amire másképp nem tudtam vigyázni
mert feloeslegesen - rájöttem -
nem érdemes senkivel vitázni,
inkább rájöttem
arra az útra
ahol iható vizet
forrik otthonom kútja
s hiába izen
bárki
mert örzöm verseben azt amit elvett tőlem a múlt és a távol
s amire már látom hogy nagyon hiányzott
és azóta is húzatos minden szava a csendnek
e kietlenségben nem vágok semmi rendet
inkább kiállok
a magas mélységek fölé
és nem engedem hogy elvegyék tőlem azt amit versben őrizhetek
s nem engedem el többé
a csend kantárját
és vágtatok majd némán
és süketen
hogy a betük jó ízéből
megsüssem a napjaim dúcát
s a szavak ínyéből
protézis-rágta hangok
engem soha többé ne zavarhassanak.
:-)
s.sz., Iszló
