Forróság

Rím kedvéért égetted meg a lelkem ,

Mözben fáklyád előtt térdepeltem ?

Szavak mélyéről kifüstölted az árnyat,

És e csendben a gondolat is kiszáradt.

Versem  mélyén perzsel már az árnyék,

E füstölgő oduban kormosan rád várnék.

Minden  fészek ha el nem égett volna ,

Most erdő  is mező is érted lángolna.

Mindent befed e forró lebegő levegő

Lángtenger közepén remegő temető.

Hamuszürke hajnal söpör a viharral,

Játékot űz egy fekete színű sóhajjal.

Egy marék megégett mondat a jussom,

E fájdalmas fényből feléd is jusson!

Talán értetlenül olvasod e versem,

Mit ráncos homlokodra pecsételtem ?