Erőss Zsolt emlékére...

Hegyek tanítottak meg élni és halni:
csendben hallgatva is megszólalni.
Arcod s hangod fényével üzensz,
szívünk szikláin örökre megpihensz.
Már nem porlasz mint a Kancsendzönga,
Kőrösi Csoma Sándornak utódja!
Amit te tettél az nem bérmunka,
sem havas legelő bosika-bozótja!
Aki a csúcsra ér fel az megszédül,
s népének lelkében szentté szépül:
Csoma Sándor más nép szívében
s te a félhold és csillagok ívében.
Családodnak, barátaidnak megmaradsz
ki akkor sem tagadsz, ha megszakadsz,
emléked s lelked örökké élni fog
az öröklét kapuját nekünk felnyitod.
Mi az mi minket szabaddá tehet:
szeretni a téged befogadó hegyet,
mi őrt áll mint a szikla és örökké él,
és megbocsátó szívvel megbékél
de nem tagad, nem tagad soha
legyen édes vagy legyen mostoha
a szülőföldnyi otthont adó táj,
ahol hiába keresnének a serpák.
Nyugodj békében drága zászlósunk
szívünk virágait nyolcezer fölé szórjuk!
Isten vigyázza családod és néped
s áldjon téged s két kezével fényed
ki néped immár csillagösvényről véded!

Kiss Péter emlékére ....

A jégfolyosón téged már nem éget a Nap,
miről nekünk fogalmunk sem lehet itt alant,
de Balaton-parti futásod nyoma megmarad.
Talpad nyoma örökre, az olvadó hóban ragadt.
Hideg völgyben Nap-égett arcod keresnénk,
hitünk magjaiból kősziklák ormára is vetnénk,
hadd lakjanak jól a fészekrakó égi madarak!
Emléked legyen áldott minden kézfogásban,
Magas magyar hegyed örök ragyogásban!
Árassza ránk szép fényét az élet értelme,
árassza rád szép fényét életed érdeme.
Jégfolyósodon téged már nem éget a Nap,
s hitnek magjaiból lakjanak jól a madarak.

fogalmazok

egyes szám első személyben fogalmazok
s kérdez(get)em az egyes szám második személyt:

a lázat
ne mérjem, ha az
alázat
a tanulási célom



alázat:
az erőt kéri,
bátorságot
és boldogság-vágyat,
a lázat
szerinted mi méri ?



a lázat
ha megérzed
mond
miként gyógyíthat az
alázat ?

neked...

neked - ki hiszem nem vagy látszat

ha látszat lennél
ide nem tévednél
el sem olvasnád soraim,
képernyőd betűnyomait

a látszat
eláztat
kimossa szemedből a könnyet
de talán lehet majd könnyebb

ne kenje rád a látszat a mázat
el ne ázzon könnyes könyved
gyógyítsa lázad
az alázat

a virtuális világ
gondolatokba csomagolt virág

hogy milyen ez a virág
és milyen ez a világ
ne kérdezd
világos virágom
virágos világom
világ virtuális viruló ága
világ virága
virág világa

a látszat elfáraszt
sok mindent áraszt
eláztatja s fárasztja szemed
s lázban égeti el józan eszed

Ima - az áldozati hegy felé

" Mert szeretetet kívánok és nem áldozatot..." Hózs.6,6,

Te segíts fel a magas tetőre,
és add a szent visszautat is Te ,
kinek is lehetnék én az őre,
a helyeden Isten?

Vendégségbe Hozzád indulok
és nem a messzelátó börtönbe.
Ha valaki igen, akkor Te tudod,
hogy miért nem férek a bőrömbe!

Hallgasd meg imádságom hegyen-völgyön
A hitet mit nem adtál, nem adtad kölcsön!
Lelkemen - mit a világnak hordok - ez a legszebb öltöny.

Lármafákat gyújts szívembe és ne fejfákat
- ami mellett ha kell egy század is elvágtat -
és a hegyről a völgybe lejönni már elfárad.

..fényednek...

Fényednek áldott sugara ránk ragyog,
álmunkban ránk találtak az angyalok,
arcunk árnyékát áldásod simogatja.

Esti zsoltárunkkal őriztük meg a hitünk
s tiszta reménység-magvakat hintünk
hajnalunk fehér felhős felhő-mezejére.

Arcunk árnyékát áldásod simogatja,
hajnalunk fehér felhős felhő-mezején:
életünk léted ránk-vigyázón biztatja,
az utolsó szóval - már a legelején.

1Móz.9,5/b

Itt vagyok Uram előtted.Lásd mit tettem.
Számon kérhetsz. Nem lázadok ellened.
Őrzőn vigyázom életemre szórt áldásod,
hogy miként, azt csak Te tudod és látod.

Uram lásd meg áldásaid jóságát bennem,
lásd meg vétkeim jóvá-tételének vágyát.
Őrizd bennem megtartó hitemnek álmát.
Mutasd meg Veled milyennek kell lennem.

Itt vagyok testvérem, hozzád szólok most.
Kérlek ne játszd előttem se a nagy okost.
Számon kérem tőled ellenem megélt időd.

Ha szükséges, hát kérd te is számon tőlem:
lelkedben a csendet, bántón ha megöltem.
A szeretetben van bocsánat - bőven.