Erőss Zsolt emlékére...

Hegyek tanítottak meg élni és halni:
csendben hallgatva is megszólalni.
Arcod s hangod fényével üzensz,
szívünk szikláin örökre megpihensz.
Már nem porlasz mint a Kancsendzönga,
Kőrösi Csoma Sándornak utódja!
Amit te tettél az nem bérmunka,
sem havas legelő bosika-bozótja!
Aki a csúcsra ér fel az megszédül,
s népének lelkében szentté szépül:
Csoma Sándor más nép szívében
s te a félhold és csillagok ívében.
Családodnak, barátaidnak megmaradsz
ki akkor sem tagadsz, ha megszakadsz,
emléked s lelked örökké élni fog
az öröklét kapuját nekünk felnyitod.
Mi az mi minket szabaddá tehet:
szeretni a téged befogadó hegyet,
mi őrt áll mint a szikla és örökké él,
és megbocsátó szívvel megbékél
de nem tagad, nem tagad soha
legyen édes vagy legyen mostoha
a szülőföldnyi otthont adó táj,
ahol hiába keresnének a serpák.
Nyugodj békében drága zászlósunk
szívünk virágait nyolcezer fölé szórjuk!
Isten vigyázza családod és néped
s áldjon téged s két kezével fényed
ki néped immár csillagösvényről véded!