Dávid Ferenc emlékére

A tudat, hogy itt éltél erőt ad.
Kihűlt arcodra vetjük árnyékunkat ?
Ó, ki már nekünk nem adhatsz választ,
Szárnyaló lelked köztünk megtalálhasd.

Kérdezzük a csendet, kérdezzük szavad.
Ki segít, ha a válasz minket meghalad ?
Kérdezzük tagadón, kérdezzük hitvallón,
kérdezünk, önmagunk megvigasztalón ?

A tudat, hogy itt éltél nekünk erőt ad.
Arcunkon érett meg a bizalom. Biztat!
Hites értelmed jó reménybe öltöztet,
börtönös napjaid nem hiába' töltötted!

Több évszázad után itt vagyunk látod:
bennünk él tovább gyönyörű világod.
Örökösei vagyunk a hit ajándékának,
mint széttört tükör élő árnyékának.

Ha árnyékot vetne arcodra a fény,
szerető szívünk élő harangnyelvén,
mi unitáriusok valljuk egymásnak:
hívei vagyunk a jövőnek s a mának.

Amíg emléked őrizhetjük ébren,
mint feltéphetetlen viasz-pecsétet,
addig otthonunk nekünk az egyház:
Mohácsos évek után az ezerötszáz
hatvannyolcas lélek-poggyász .

Nyugodjál békében püspök-apostolunk.
Van idő, mikor melletted raboskodunk,
de hisszük, felvirrad a hit szép hajnalán:
nem hiába élünk s te haltál meg hajdanán.

Esik az eső , vagy ...

Esik az eső vagy ha hull a hó,
egednek szemében lélek-takaró,
betakarja szemed és jobban látsz,
melengeti arcod szívét e lét-palást.

Rád borul a hideg bánatos szél,
megszépíti szép szíved a tél.
Ne szomorkodj tehát e Földön,
hisz áldását a jónak öröklöd.

Legyen benned bár bánatos hang,
léted palástja alatt majd felolvad
szép egednek szemében a téli hó
s akkor is mond: élni csuda jó!

Advent - Ézsa. 59,11 - Zsolt. 33,20-22 - Gal.5,5 -

Medvék morognak, galambok nyögdécselnek,
Messze tornyok szép visszhangján énekelnek.

Várakozásra - lelkünk hangolni igyekszünk,
Egy-egy halk hangot magunk is elejtünk.

Arcunkon rejtett árnyat vet a várakozás .
Tudjuk - nem hiába árnyékol a ragyogás.

Ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell,
Engedd, árnyékolja be arcod, ne keveselld
Fény-kereső reménységed élhető vágyát.
Édesebb a világosság, mint valaha várnád.

Medvék morogtak, galambok nyögdécseltek,
Visszhangos árnyaid dallamán térdeltek.
Arcod a fény tornya - hangod az igazság,
szemed sarkából nő ki a karácsonyfa-ág.

Adventi jeges harmaton

Szavadba hantolt harmatod,
jeges lehelete az éjnek,
felhőt hiába ölelne karod,
benned él a messzeséged.

Szavadra hajlott hangolód,
ott keresi az alaphangot.
Havas-lilás adventi takaród,
és toronytalan a harangod.

Szavadra horgolt hajnalod
felhőjén, szárnyas angyalok,
várják őszinte imádságaid,
leseprik válladról árnyaid.

Szavadba hajtott bánatod,
rejtsd el e harmatos éjben.
Havas szíved messzeségében,
angyalok énekét várhatod.

Húsz év múlva

Mint a völgyek mélyén  a kő,
Minek nem árt se víz se hő,
Csöndes szívem Tőled nem fél
Nem szánná  újra, ha elmennél.

Körülöttem csiga-orgiák
nyálazzák fényesre a füvet,
fülembe suttogott szent áriák
simogatják ránk emlékeiket.

De néha csel-szőtt éjszakán
elálmélkodva hegedül
a múlt megrepedt süket talány,
s megdobban bennem a legbelül.

És ekkor már karom lendül
mint bantu dobok eleven
völgyek öröm taván belül
ölelő sóhaj ha megjelen.

A szerelmen -  mond miért gondolkodom ?

Mert te  nekem adtad azt aki én voltam.

Benned születtem boldogan  újra  holtan.

Mert elvetted azt aki ma már én vagyok,

Kacaghatnak rajam  kicsik és  nagyok.

Visszakérhetném talán múltam és jövőm,

Hogy újra-tervezzem megtépett kikötőm.

Nélküled karjaimban fagyos az ölelés,

S veled együtt ér utol  az öregedés.

Mond miért hagytál el, ha annyira szeretsz?

Miért kellett álmomban arcod eltemesd ?

Miért hagytad mégis, hogy elengedjelek ?

Miért zeng az ég alja a homlokodon ?

Hogy születik újjá a szó a csókodon?

A szerelmen, mond miért gondolkodom?

Szép az élet  szerelmesem

Szép az élet még akkor is ha nehéz.
Haláláról  telefonált a szomszéd.
Mondja, hogy nyolcan évesen kész már

meghalni, csak sokat ne szenvedjem.

Remélem, a cigim nem süt penészt
szerelmes katonás tüdőmre. Rég várt
eszményeim:elhunyt őseim. Engem
nagyon szeret az Isten. Téged is:szép

angyalarcú asszony! Ó, ha tudnál valamit
e slukktól búcsúzú szűz mandarin

éneke után! Neked-szerelmes szavaim:

vajon csupán ennyi lenne az egész?

Értünk vállalt nélküled-remeteség.
Álmokat adjon neked is az ég!