Advent - Ézsa. 59,11 - Zsolt. 33,20-22 - Gal.5,5 -

Medvék morognak, galambok nyögdécselnek,
Messze tornyok szép visszhangján énekelnek.

Várakozásra - lelkünk hangolni igyekszünk,
Egy-egy halk hangot magunk is elejtünk.

Arcunkon rejtett árnyat vet a várakozás .
Tudjuk - nem hiába árnyékol a ragyogás.

Ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell,
Engedd, árnyékolja be arcod, ne keveselld
Fény-kereső reménységed élhető vágyát.
Édesebb a világosság, mint valaha várnád.

Medvék morogtak, galambok nyögdécseltek,
Visszhangos árnyaid dallamán térdeltek.
Arcod a fény tornya - hangod az igazság,
szemed sarkából nő ki a karácsonyfa-ág.