A mosolyt ne egye meg a moly,
huhogja arcunkra bölcs bagoly.
Teljen fel csendünk nevetéssel,
lelkünk elboronált vetéssel.
Az őszi ködöt szitálja meg a fény,
gyümölcs-osztó reményeink ölén.
Őszi falevelek színes esőjében,
hozza el hitünk a lehetőségben.
Hozza el akkor is ha nem látjuk
ne bántsa szemünk a hiányuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése