versben őrizve

 Versben örzőm 

amire másképp nem tudtam vigyázni

mert feloeslegesen - rájöttem -

nem érdemes senkivel vitázni,

inkább rájöttem 

arra az útra

ahol iható vizet

forrik otthonom kútja

s hiába izen

bárki

mert örzöm verseben azt amit elvett tőlem a múlt és a távol

s amire már látom hogy nagyon hiányzott

és azóta is húzatos minden szava a csendnek

e kietlenségben nem vágok semmi rendet

inkább kiállok

a magas mélységek fölé

és nem engedem hogy elvegyék tőlem azt amit versben őrizhetek

s nem engedem el többé

a csend kantárját

és vágtatok majd némán

és süketen

hogy a betük jó ízéből

megsüssem a napjaim dúcát

s a szavak ínyéből

protézis-rágta hangok

engem soha többé ne zavarhassanak.

:-)

s.sz., Iszló 

A lélek szántóföldjén: Elindítottam egy új viláhálós megjelenést

A lélek szántóföldjén: Elindítottam egy új viláhálós megjelenést: https://podvine.com/user/UnitariusSzekelykal?fbclid=IwAR2_J0Ei8efB1eLzw6udcciIJWzLsA6cZbGUZOpk9m5wcUhPHJ4uqkB0FKQ   Visszajelzést várok, azo...

Csak titokban

Csak titokban  írom le e sorokat
amint hóhullató hajnal érkezik
tavasznak rügy-fakasztó robajával,
amint a szépet suttogja a tél szele,
révült könnyekbe temetve rokonait
az árván maradt erdélyi magyar,
el nem feledve felszántott temetőit,
mint régvolt szerelmeinek illatát,
amit magába érlelt az idő évei potrohába,
mielőtt még kirepült volna a lárva
e begúbozott életre érlelődött tájra,
mikor eget horgoltak a varrottas zsákra.

Csak titokba írom le milyen gyenge
a tél szelének megrevesedett kérge
és teljes vállszélességgel tagadom,
hogy sosem vág és nem hasít az elme
sötétben vagdalózva követelve-kérve
jussát a történelemtől ahogy lehet,
de hajnalt hasít a felismerés amikor
lélekbe szórja a magvait a remény,
ameddig csak hóhullató este
rügyfakasztó fagyán remetelétében
egymásra talál termő rögbe esve
az akararlan viharok vérkeringése.

Csak titokban, hogy mindenki felismerje
és akarja, higgye, tegye és merje
titkok burkából előhívja magvait
szürke hamuból feléledő tavaszait
a kornak amiről hinni  lehet örökre
hogy nem viszi el a múlttalan jövőbe
virágszirmait a jeltelen valótlanságba
lekötözve és lekörözve a hontalanságba
viaszos csepegő fénnyel gyilkolva
kesztyűs újlenyomatokat titkolva,
el egy barlangba-zárt remeteségbe
utána járni majd elrendezni a végtelenségbe.

Csak titokban írom....

Adj Uram, kérj Uram!

Adj Uram, kérj Uram hitet,
kérj Uram, adj Uram meleget,
hogy megvigyázhassam Neked
önmagammá teremtettségemet.

Szavak fénye meg ne vakítson,
Tőled a sötétség el ne szakítson,
havas fagyos utakon - ha kell - léphessek
Neked, de nekem is élhessek.

Olvaszd meg lelkem mélyén a fagyot:
lehellj rám is e hidegben - nagyon.
Érezzem meg teremtő jóságod Uram,
lábam alól ne fogyjon el az utam.

Adj Uram, kérj Uram jóságot,
nehézséggel daccoló konokságot
havas utakra, fagyos kutakba meleget,
hogy a hitet megvigyázhassuk elegen.

Igédnek fénye, lelkünk sötétjében
meg ne riassza reményeink lángját,
fagyos idők kísértő rengetegjében
oltalmazzad hitünk frigyládáját.

Adni kérj és kérni adj Uram:
Kérj, hogy adjak, add,hogy kérjek.
Adva kérj és kérve adj,
és én is kérve adni azt tudjam,
amit éppen Te kérsz.

Ámen Uram, ámen:
Egy ámen Neked
egy ámen nekem,
de mindkettő Tőled
csakis Tőled Uram
ki vigyázod utam.

:-)

Karácsonyi szerep – 2018 : Hol van József ?

Szereplők: Mária, 3 Angyal, 3Pásztor . 1 Király

Mária és a Király mellett ott állanak a jászolbölcső mellett :

Mária:

Megszülett a kis Jézuska  - itt fekszik a bölcsőben

Köszöntelek jó királyom - ebben az ünnepi időben!

Köszönöm, hogy eljöttél meglátogatni minket,

Köszönjük amit hoztál:  a sok drága kincset!

De tudod nekünk a legnagyobb kincs az te vagy

Hogy közénk jössz, te jó király mikor sok ember elhagy

Mikor szülőfalunkban nem volt hely számunkra

Mikor sorsot vetettek életünkre és szülő-házunkra.

József elment Egyiptomba otthont keresni számunkra

Menedékes otthont, életet és hazát mindnyájunknak.

Sajnos ő nem ért haza a mai nap még úton van

Vándorol, bolyong, dolgozik az apai gondokban.

De hisszük, hogy holnap már ő is köztünk lehet

Mire meggyógyulnak lelkünkben is a kapott sebek.

                                                        

Király:

Kedves Mária, jó hallani szép köszöntő szavaid,
Téged hallgatva minden ember elfelejti a bajait.

Találkoztam Józseffel az úton erre fele jövet,

A másik két királlyal keresve az ismerősöket.

Keresik az Egyiptomi szállást a család számára

Áldást hozni kis Jézusunk legszebb álmára.

Holnapra megérkeznek és lesz számotokra hely

Édessé lesz majd a sokszori keserű kehely.

Közösen énekli mindenki: Menyből az angyal eljött hozzátok

Közben megérkeznek az angyalok  a jászolbölcsőhöz

1Angyal :

Itt vagyunk -  megérkezünk mi az angyalok

Velünk együtt csendülnek a mennyei dalok

Menyből az angyal Mária eljött hozzátok

Nem kell már a bánat felhőit hordozzátok!

Itt a három angyal énekelünk nektek

Velünk együtt énekelve ne legyetek restek!

Énekelje velünk együtt a templomnak népe

Visszhangozzon az  ének szívünk szentélyében:

Közösen énekli mindenki: „ Úristennek szent fia születék e világra, eljött lelkünk boldogságára”

2Angyal

Megszületett kis Jézuska mindnyájan örvendjünk

Betlehemből Egyiptomba ne kelljen elmennünk

Elment a jó apa családjának hozzon sok szépet és jót:

Az emberi szóval az isteni hangot és a jó parancsszót

Imádni az Istent és egymást őszintén szeretni

Minden ami csúf és rossz a mai nap elfedni,

És megtanulni egy életre el nem feledve

Mennyi áldást hoz az Isten-, és ember szeretete.

Közösen énekli mindenki: „ Céltalanul bújdosánk , bújdosánk s nem volt hazánk, Istenem de árvák is valánk”

3Angyal:

Én is angyal vagyok  és szavalni ide kiállok:

Éljenek a pásztorok és a három királyok!

Egyiptomból Isten segítse haza Józsefet

Sokasítsa meg addig is a szülői reményeket.

Adjon erőt Isten minden édesanyának és apának

Ne kelljen szenvedniük a kínos magányban!

Adjon erőt Józsefnek otthonáért hívőn dolgozni

S legyen kivel szülőföldjén szeretetben összefogni!

Adja mindenki lelkébe a csillagszóró fényét,

Ismerje meg és szeresse mindenki a testvérét.

Szeressék majd őket is kik ezután születnek

Az angyalok ma mindenkinek így üzennek:

Angyali szózat messze hallatszik a menyből

Földre szállt az áldás az isteni csendből,

Az angyali szózat a Földre szállott áldás

Ne legyen ma senkiben semmiféle bántás!

Közösen énekli mindenki: „ Vert út vár ha útra kelsz, sebzett szív gyógyírra lelsz, tépett lelkem higgy amíg lehelsz”

Mária:

Köszönöm nektek angyalok,

szívhez szóló gyönyörű szavatok!

Így már könnyebb bizakodni,

Várakozva kihajnalodni,

Várni,hogy József haza jöjjön

És lelkem bennetek gyönyörködjön.

Mindenki közösen énekli: „ Pásztorok, pásztorok örvendezve …”

1Pásztor:

A pásztorok messziről jöttek és megérkeztek

Kis Jézussal, Máriával és Józseffel együtt éreznek.

Hoztunk magunkkal áldást és éltető reményt

Messzi keletről hoztuk az ajándékot: a fényt.

Fényét a megtartó hitnek és a szeretetnek,

Az emberek egymással össze- nevetnek.

Jókedvben és boldogságban találkoznak

Karácsonyi örömükben együtt imádkoznak.

Imádkozzatok velünk együtt, hogy Isten megáldjon

Az otthonok legszebb álma hogy valóra váljon.

2Pásztor:

Pásztor vagyok én is áldást hozni jöttem

Hogy ide érkezzem sokat kérdezősködtem

Megtaláltam végre az utat a bölcsőig

Tudom, hogy József is haza- készülődik.

Isten segítse haza békében és egészségben

Isten és emberek közötti békességben!

3Pasztor:

Hoztam a kis Jézuskának ajándékot,

A legszebb karácsonyi játékot!

Mária:

Köszönöm Pásztorok

Kedves ajándékotok

Isten áldjon meg érte titeket

Más otthonába áldást vinni

Erősíteni a lankadt kezeket és kétkedő hiteket.

Mindenki közösen énekli: „ Csendes éj, szentséges éj…”

Erőss Zsolt emlékére...

Hegyek tanítottak meg élni és halni:
csendben hallgatva is megszólalni.
Arcod s hangod fényével üzensz,
szívünk szikláin örökre megpihensz.
Már nem porlasz mint a Kancsendzönga,
Kőrösi Csoma Sándornak utódja!
Amit te tettél az nem bérmunka,
sem havas legelő bosika-bozótja!
Aki a csúcsra ér fel az megszédül,
s népének lelkében szentté szépül:
Csoma Sándor más nép szívében
s te a félhold és csillagok ívében.
Családodnak, barátaidnak megmaradsz
ki akkor sem tagadsz, ha megszakadsz,
emléked s lelked örökké élni fog
az öröklét kapuját nekünk felnyitod.
Mi az mi minket szabaddá tehet:
szeretni a téged befogadó hegyet,
mi őrt áll mint a szikla és örökké él,
és megbocsátó szívvel megbékél
de nem tagad, nem tagad soha
legyen édes vagy legyen mostoha
a szülőföldnyi otthont adó táj,
ahol hiába keresnének a serpák.
Nyugodj békében drága zászlósunk
szívünk virágait nyolcezer fölé szórjuk!
Isten vigyázza családod és néped
s áldjon téged s két kezével fényed
ki néped immár csillagösvényről véded!

Kiss Péter emlékére ....

A jégfolyosón téged már nem éget a Nap,
miről nekünk fogalmunk sem lehet itt alant,
de Balaton-parti futásod nyoma megmarad.
Talpad nyoma örökre, az olvadó hóban ragadt.
Hideg völgyben Nap-égett arcod keresnénk,
hitünk magjaiból kősziklák ormára is vetnénk,
hadd lakjanak jól a fészekrakó égi madarak!
Emléked legyen áldott minden kézfogásban,
Magas magyar hegyed örök ragyogásban!
Árassza ránk szép fényét az élet értelme,
árassza rád szép fényét életed érdeme.
Jégfolyósodon téged már nem éget a Nap,
s hitnek magjaiból lakjanak jól a madarak.

fogalmazok

egyes szám első személyben fogalmazok
s kérdez(get)em az egyes szám második személyt:

a lázat
ne mérjem, ha az
alázat
a tanulási célom



alázat:
az erőt kéri,
bátorságot
és boldogság-vágyat,
a lázat
szerinted mi méri ?



a lázat
ha megérzed
mond
miként gyógyíthat az
alázat ?

neked...

neked - ki hiszem nem vagy látszat

ha látszat lennél
ide nem tévednél
el sem olvasnád soraim,
képernyőd betűnyomait

a látszat
eláztat
kimossa szemedből a könnyet
de talán lehet majd könnyebb

ne kenje rád a látszat a mázat
el ne ázzon könnyes könyved
gyógyítsa lázad
az alázat

a virtuális világ
gondolatokba csomagolt virág

hogy milyen ez a virág
és milyen ez a világ
ne kérdezd
világos virágom
virágos világom
világ virtuális viruló ága
világ virága
virág világa

a látszat elfáraszt
sok mindent áraszt
eláztatja s fárasztja szemed
s lázban égeti el józan eszed

Ima - az áldozati hegy felé

" Mert szeretetet kívánok és nem áldozatot..." Hózs.6,6,

Te segíts fel a magas tetőre,
és add a szent visszautat is Te ,
kinek is lehetnék én az őre,
a helyeden Isten?

Vendégségbe Hozzád indulok
és nem a messzelátó börtönbe.
Ha valaki igen, akkor Te tudod,
hogy miért nem férek a bőrömbe!

Hallgasd meg imádságom hegyen-völgyön
A hitet mit nem adtál, nem adtad kölcsön!
Lelkemen - mit a világnak hordok - ez a legszebb öltöny.

Lármafákat gyújts szívembe és ne fejfákat
- ami mellett ha kell egy század is elvágtat -
és a hegyről a völgybe lejönni már elfárad.

..fényednek...

Fényednek áldott sugara ránk ragyog,
álmunkban ránk találtak az angyalok,
arcunk árnyékát áldásod simogatja.

Esti zsoltárunkkal őriztük meg a hitünk
s tiszta reménység-magvakat hintünk
hajnalunk fehér felhős felhő-mezejére.

Arcunk árnyékát áldásod simogatja,
hajnalunk fehér felhős felhő-mezején:
életünk léted ránk-vigyázón biztatja,
az utolsó szóval - már a legelején.

1Móz.9,5/b

Itt vagyok Uram előtted.Lásd mit tettem.
Számon kérhetsz. Nem lázadok ellened.
Őrzőn vigyázom életemre szórt áldásod,
hogy miként, azt csak Te tudod és látod.

Uram lásd meg áldásaid jóságát bennem,
lásd meg vétkeim jóvá-tételének vágyát.
Őrizd bennem megtartó hitemnek álmát.
Mutasd meg Veled milyennek kell lennem.

Itt vagyok testvérem, hozzád szólok most.
Kérlek ne játszd előttem se a nagy okost.
Számon kérem tőled ellenem megélt időd.

Ha szükséges, hát kérd te is számon tőlem:
lelkedben a csendet, bántón ha megöltem.
A szeretetben van bocsánat - bőven.

a mosolyt

A mosolyt ne egye meg a moly,
huhogja arcunkra bölcs bagoly.

Teljen fel csendünk nevetéssel,
lelkünk elboronált vetéssel.

Az őszi ködöt szitálja meg a fény,
gyümölcs-osztó reményeink ölén.

Őszi falevelek színes esőjében,
hozza el hitünk a lehetőségben.

Hozza el akkor is ha nem látjuk
ne bántsa szemünk a hiányuk.

...harmatcsepp...

Harmatcsepp a fű élén,
táplálja a levegős eget,
miközben a nap fényén
párás sóhajjal felelget

az elfelejtett gondolat
és az eltitkolt mondat.
Mondd hová rejtheted
magad elől is az eget,

ha harmatozó hajnalod
lélek-tükreiben hallod
hogyan száll el álmod?
Talán ezt is kitalálod?

Dávid Ferenc emlékére

A tudat, hogy itt éltél erőt ad.
Kihűlt arcodra vetjük árnyékunkat ?
Ó, ki már nekünk nem adhatsz választ,
Szárnyaló lelked köztünk megtalálhasd.

Kérdezzük a csendet, kérdezzük szavad.
Ki segít, ha a válasz minket meghalad ?
Kérdezzük tagadón, kérdezzük hitvallón,
kérdezünk, önmagunk megvigasztalón ?

A tudat, hogy itt éltél nekünk erőt ad.
Arcunkon érett meg a bizalom. Biztat!
Hites értelmed jó reménybe öltöztet,
börtönös napjaid nem hiába' töltötted!

Több évszázad után itt vagyunk látod:
bennünk él tovább gyönyörű világod.
Örökösei vagyunk a hit ajándékának,
mint széttört tükör élő árnyékának.

Ha árnyékot vetne arcodra a fény,
szerető szívünk élő harangnyelvén,
mi unitáriusok valljuk egymásnak:
hívei vagyunk a jövőnek s a mának.

Amíg emléked őrizhetjük ébren,
mint feltéphetetlen viasz-pecsétet,
addig otthonunk nekünk az egyház:
Mohácsos évek után az ezerötszáz
hatvannyolcas lélek-poggyász .

Nyugodjál békében püspök-apostolunk.
Van idő, mikor melletted raboskodunk,
de hisszük, felvirrad a hit szép hajnalán:
nem hiába élünk s te haltál meg hajdanán.

Esik az eső , vagy ...

Esik az eső vagy ha hull a hó,
egednek szemében lélek-takaró,
betakarja szemed és jobban látsz,
melengeti arcod szívét e lét-palást.

Rád borul a hideg bánatos szél,
megszépíti szép szíved a tél.
Ne szomorkodj tehát e Földön,
hisz áldását a jónak öröklöd.

Legyen benned bár bánatos hang,
léted palástja alatt majd felolvad
szép egednek szemében a téli hó
s akkor is mond: élni csuda jó!

Advent - Ézsa. 59,11 - Zsolt. 33,20-22 - Gal.5,5 -

Medvék morognak, galambok nyögdécselnek,
Messze tornyok szép visszhangján énekelnek.

Várakozásra - lelkünk hangolni igyekszünk,
Egy-egy halk hangot magunk is elejtünk.

Arcunkon rejtett árnyat vet a várakozás .
Tudjuk - nem hiába árnyékol a ragyogás.

Ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell,
Engedd, árnyékolja be arcod, ne keveselld
Fény-kereső reménységed élhető vágyát.
Édesebb a világosság, mint valaha várnád.

Medvék morogtak, galambok nyögdécseltek,
Visszhangos árnyaid dallamán térdeltek.
Arcod a fény tornya - hangod az igazság,
szemed sarkából nő ki a karácsonyfa-ág.

Adventi jeges harmaton

Szavadba hantolt harmatod,
jeges lehelete az éjnek,
felhőt hiába ölelne karod,
benned él a messzeséged.

Szavadra hajlott hangolód,
ott keresi az alaphangot.
Havas-lilás adventi takaród,
és toronytalan a harangod.

Szavadra horgolt hajnalod
felhőjén, szárnyas angyalok,
várják őszinte imádságaid,
leseprik válladról árnyaid.

Szavadba hajtott bánatod,
rejtsd el e harmatos éjben.
Havas szíved messzeségében,
angyalok énekét várhatod.

Húsz év múlva

Mint a völgyek mélyén  a kő,
Minek nem árt se víz se hő,
Csöndes szívem Tőled nem fél
Nem szánná  újra, ha elmennél.

Körülöttem csiga-orgiák
nyálazzák fényesre a füvet,
fülembe suttogott szent áriák
simogatják ránk emlékeiket.

De néha csel-szőtt éjszakán
elálmélkodva hegedül
a múlt megrepedt süket talány,
s megdobban bennem a legbelül.

És ekkor már karom lendül
mint bantu dobok eleven
völgyek öröm taván belül
ölelő sóhaj ha megjelen.

A szerelmen -  mond miért gondolkodom ?

Mert te  nekem adtad azt aki én voltam.

Benned születtem boldogan  újra  holtan.

Mert elvetted azt aki ma már én vagyok,

Kacaghatnak rajam  kicsik és  nagyok.

Visszakérhetném talán múltam és jövőm,

Hogy újra-tervezzem megtépett kikötőm.

Nélküled karjaimban fagyos az ölelés,

S veled együtt ér utol  az öregedés.

Mond miért hagytál el, ha annyira szeretsz?

Miért kellett álmomban arcod eltemesd ?

Miért hagytad mégis, hogy elengedjelek ?

Miért zeng az ég alja a homlokodon ?

Hogy születik újjá a szó a csókodon?

A szerelmen, mond miért gondolkodom?